2. Fejezet: Ez most mire volt jó?

Csak Cece tudta, hogy Klara mire gondol…

Klara: Ne mozduljatok csajok!!

Klara felvett a földről egy pálcát és maga előtt megmozgatta. Abban a pillanatban egy vödörből folyt a víz. Rögtön gondolták ki lehetett az,  aki kieszelte ezt a tervet.

Cece: Tuti, 100% biztos, hogy Livia volt!

Mary: Szerintem is!!

Regi: De miért??

Klara: Azért, mert nem bír minket! Hahó Regi!! Elfelejtetted?

Regi: Én is tudom, hogy azért, de ez már nagyon durva.

Mary: Egyáltalán hogy tette fel oda?

Cece: Én még nem tudom, de ki fogjuk deríteni!

Mary: De Kla és Cece, ti honnan tudtátok, hogy ez lesz?

Klara: Én nem tudtam, csak sejtettem. Abban biztos voltam, hogy egy ilyesmit fog csinálni. Éreztem.

Cece: Én csak gondoltam…

Mikor lebeszélték egymás között ezt az ügyet, bementek az osztályukba, ahol még nem volt senki. Andrea is az ő osztályukba jár, de most nem volt ott. Gondolták, össze-vissza mászkál és mosolyog egyfolytában.

Regi: Suli szag.

Cece: Kréta és a nyanyás parfümök, a tanárok szaga.

Mary: Cece, neked mindig igazad van. /nevetett/

Klara: Cece, a mókamesterek mestere.

Cece: Csajok, csak magamat adom. /nevetett/

1. Fejezet: Ez még csak az első nap

Vége a nyári szünetnek. Csak a szokásosat érzem. Kevés volt ez a  nyár…

Klara: Nem is tudom.

Regi: Én se.

Cece: Hát asszem én se.

Mary: Én se.

Mindannyian tudták, hogy a másik mire gondol. Egészen pontosan a hideg télre, a sok tanulásra… Semelyikük se tudta mit csináljon, hogy jobban érezze magát.

Cece: Még a zene se tudna felvidítani.

Klara: Szerinted engem?

Regi, Mary: Vagyis mindannyiunkat.

Nevettek. Csak úgy. Talán azért, mert egyszerre mondtak valamit. Talán ők se tudták.

Másnap évnyitó…

Évnyitó*

Klara, Regi, Cece és Mary a 4 legjobb barátnő egyszerre léptek be az iskola kapuján, kicsit mosolyogva, de nagyon fáradtan. Érezték, hogy ez nem az ő napjuk. Már többen is ott voltak a suliban, de senki sem volt boldog. Kivéve Andrea Hudgens tűnt életre valónak. Ő az a lány, aki nagyon ritkán szomorú és igyekszik a nap minden másodpercében mosolyogni.

Klara: Nézzétek csak csajok. /Andrea-ra felé bökött a fejével./

Mary: Hogy tud állandóan mindennek örülni. Vagy nem tudom miért mosolyog.

Cece: Lehet, hogy csak begörcsölt a szája. /nevetett/

Most Cece megröhögtette a kis csapatot. Nem is gondolta volna, hogy ez ilyen könnyű.

Regi: Cece, te vagy az öröm tanár.

Cece: Köszönöm, köszönöm, köszönöm. Csodálatos megtiszteltetés ez számomra. /mondta röhögve./

Mary: Jajj Cece, olyan kis szerény tetszik lenni? /egér hangon nevetett/

Klara: Pssszt!

Mary: Miért? /mondta halkan/

Regi: De most tényleg, miért? /mondta halkan/

Cece: Én lehet, hogy tudom…